Múltból
"Elsiratlak Téged is idegen,
Elsiratlak a saját vállamon.
Nem tudod meg talán sohasem,
Hogy tenger volt bennem a fájdalom.
Felszárítom könnyeim,
Hisz mosolyt várnak tőlem szüntelen.
Tálcán kínált szerelem,
Azt hiszed már tiéd a győzelem."
4 megjegyzés:
Te aztán ügyesen titkoltad eddig ezt a blogot.:)
hehe, tényleg :)
de még csak mostanában alakítgattam...
örülök, hogy benéztél :)
ugyes szora gondoltam en is a keepet neezegetve.
G, köszönöm!
Megjegyzés küldése